megy a vonat Kanizsára

A legdurvább fokozatú hőségriadó, az utcán vizet osztogatnak, aki teheti, nem megy ki (én sem mentem volna), 30%-kal több riasztás a mentőknek, stb. Ehhez képest a gyönyörű, tiszta, új piros vonaton, a csaknem öt órás úton elpusztulsz. A vonaton természetesen légkondi nincs (hülye vagy, sima másodosztályon???), ami nem is baj, mert hát úgyis csak megbetegszik tőle az ember. DE a vonaton gyárilag nincsenek árnyékolók, a minden bokornál történő megállás miatt pedig menetszél sem. Tehát gyakorlatilag egy üvegkalitkában ki vagy állítva a napra. Ez nem jó.
A vonat viszont nagyon tiszta, ami jó. A kalauzok is kedvesek voltak, tisztelet a kivételnek, mert az egyik fiatal nő valami elképesztően bunkó volt (nem velem, de akkor is). A vécében volt papír, volt víz, sőt, olyan energiával sodró víz volt, hogy - bár nem teszteltem - de nyilván a komolyabb matériával is megbírkózna.
Összegezve: az öt órát soknak tartom, főképp, hogy egyébként kevés lehetőség van Keszthelyre (illetve a sármelléki nemzetközi repülőtérre) eljutni. Ezt az áldozatot én még kibírnám, feltalálom magamat a vonaton is, olvasok, stb. Az viszont szerintem minden határon túlmegy, hogy a vasúton ideális állapotot teremtenek ahhoz, hogy az ember rosszul legyen. Vicces, de hazafelé napszúrást kaptam a vonaton. 5560 forintért.