egyszer volt, hol nem volt, két kínai bolt

két kínai bolt

A lakótelepen, szinte egymást érik a kínai üzletek. Úgy esett, hogy látogatást kellett tennem náluk. Tulajdonképpen temetésre kell mennem, és mivel a farmer-póló
kombót részesítem úgy amúgy előnyben, semmi tisztességes, pláne nyárias és egyben fekete gúnya nem figyel a szekrényemben.
A kínai üzletekben nem dolgoznak kínaiak, ami azt illeti, itt még a pénztáros is helyi bennszülött. Az első üzlet, ahová bementem, a legnagyobb itt a telepen. A személyzetet még a Szivárványból örökölhették. A két nő kedélyesen elbeszélgetett
egy harmadikkal, rám se hederítettek, ami éppen egy fokkal jobb, mintha folyton a sarkamban lihegnének. Aztán kiválasztottam egy ruhadarabot, állok vele tanácstalanul, a kupaktanács meg elfoglalja a próbafülke felé vezető utat. Mondom: elnézést, ezt szeretném felpróbálni. Néni: "Az nem jó magára!". Hm. Nem emlékszem, hogy divattanácsokat kértem volna. Mondom, dehát kétixeles. Azt mondja, ezek nagyon
kicsik. Hát, én ebből azt a következtetést vontam le, hogy nem óhajtja, hogy náluk vásároljak. Érdekes, hogy másik üzletben is, ahol volt ilyen kalandom, többnyire idősebb, túlsúlyos nők bunkóskodnak. Vélhetőleg korábban ők is ilyen atrocitásnak voltak kitéve, ergo úgy szocializálódtak, hogy akinek nem s-es méret kell, azzal bunkózni kell.
Hát megköszöntem a segítséget, a ruhadarabot leraktam a legközelebb eső polcra, majd távoztam. Egyenesen az út másik oldalán lévő kínai üzletbe. Ez a bolt sokkal kisebb, már előtte, az utcán ki vannak aggatva a ruhák, odabent is alig lehet elférni a sok árutól. Rögtön az ajtóban áll egy igen vékony fiatal leányzó. Festett szőke haja, divatos öltözéke, kivillanó tetoválása alapján semmi jóra nem számítottam. Mert ostoba vagyok, és előítéletes. Ugyanis közben kiderült, hogy ő az egyik legkészségesebb és legkedvesebb bolti eladó, akivel országjárásom során találkoztam. Mondtam, ezt szeretném felpróbálni, ő eligazított a próbafülkébe, megkérdezte, jó-e,
segített hozzá nadrágot keresni, és egyáltalán. Minden dicséret megilleti.
Érthetetlen számomra, hogy ilyen kiélezett versenyhelyzetben, ahol valóban egymás seggében vannak a kínai boltok, és bár nyilván sokan vágynak eldobható ruhadarabra, azért valószínűleg nem mindenki, tehát a piac véges, nos szóval itt hogyan teheti meg az egyik üzlet, hogy tirpák módon viselkedik a potenciális vevőkkel? Korábbi postomban a falusi kisboltok pökhendiségét a versenyhelyzet hiányával magyaráztam, de lehet, hogy annak ehhez semmi köze. Egyszerűen egy helyi sajátosságról van szó, ez is egyfajta népszokás.