G. Gongadze - rest in peace



és ehhez nem is szeretnék mást hozzáfűzni, mint az INSI jelentését, amely szerint hetente kb. 2 újságírót ölnek meg a világon, 1000-ből 657 békeidőben hal meg, a gyilkosaik az esetek kétharmadában nem kerülnek rendőrkézre.
Irén szerencsére jól van, és reméljük, teljes felépülése után többszörös erővel veszi fel a harcot a mutyizás paradicsomának létrehozói és fenntartói ellen.

úgy kell neki, lekvár peti!

A hajnali mekis post kommentjeiről jut eszembe, hogy nem írtam még egy nagyon fontos és jellegzetes népszokásról.
A lényege annyi, hogy ha valakit valamilyen kár ér, a többiek elégedetten dörzsölik a kezüket, lám-lám, az ilyenolyan, hát bizony jól megérdemelte.
Konkrét példák? Hát, először is a fent említett post kommentjei közt akad ilyen. Megérdemli, minek ment oda dolgozni, mért vitt magával értéket, stb.
Természetesen a mostanság rendkívüli nyilvánosságot kapott Zsanett-üggyel kapcsolatban is ez a helyzet. Biztos kihívó volt, egyébként sem volt angolkisasszony, és a többi.
Valami miatt póruljárt társainkat szeretjük hibáztatni azért, ami megesett velük, és soha nem a problémát akarjuk megoldani. Tisztelet természetesen a kivételnek. Sajnos az okára ennek még nem tudtam rájönnni. Talán az ősi magyar vér, a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" miatt, vagy mert a problémát megoldani az mindig több időbe, pénzbe és agymunkába kerülne, mint kiröhögni az áldozatot.
Ez a mentalitás hivatali szinten is működik. Egyik kedvencem: elhízott személy térde beteg, az orvos válasza: fogyjon le! Bár valószínűleg, ha az olyan könnyű lenne, már megtette volna. Aztán a feltört autónál, rendőrök: minek parkolt oda? Miért nem szereltetett riasztót a kocsiba? Miért nem tárolja őrzött helyen, vagy alszik benne?
És még sorolhatnám. Bizonyára mindenki találkozott már hasonlóval.
Angliában például az is kaphat elektromos kerekesszéket, akinek a túlsúlya miatt alakult ki a mozgásszervi betegsége. Természetesen kezelni próbálják az elhízást is, nem csak a mozgásszervi bajt.

Nem vagyok anglomán, csak éppen ez az az ország, amiről van személyes tapasztalatom.

A lényegi különbség mindössze annyi, hogy ha ott van egy probléma, akkor azt igyekeznek megoldani. Ha nálunk felmerül egy probléma, akkor igyekeznek keresni valami felelőst/bűnbakot, lehetőleg magát az áldozatot, és akkor nem kell semmit se tenni, mindenki magáért legyen felelős. De akkor most társadalom ez, vagy magyar magyarnak farkasa?

Azt gondolom, hogy ezeket a dolgokat csak mi tudjuk megváltoztatni. Nincs olyan törvény, vagy kormányrendelet, ami kimondja, hogy legyen együttérző egy rendőrségi szóvivő, vagy egy nyugdíjigazgatósági alkalmazott. Ellenben ha mindannyian megpróbálunk nyolcig számolni, mielőtt kiröhögünk valakit, akit valami kellemetlenség ért, talán barátságosabb hellyé tehetjük a kis országunkat.
Bár őszintén szólva, e téren nem vagyok túl optimista.

kirándulás

A sors úgy hozta, hogy ki kell majd mennem Sármellékre egy rokon elé. Egy kisebb faluban lakom Cegléd vonzáskörzetében, vasútállomás nincs, busszal kell bejutni Ceglédre. Lássuk az útvonalat!

Falum - Cegléd (diákjeggyel): 125 HUF, 30 perc
Cegléd - Kőbánya-Kispest (diákjeggyel): 525 HUF, 1 óra
Kőbánya-Kispest - Budapest Déli Pu. (egy darab metróátszállójegy): 380 HUF, 30 perc
Budapest Déli Pu. - Keszthely (teljesárú jeggyel): 2780 HUF, 3 óra 40 perc
Keszthely - Sármellék, Repülőtér (teljesárú jeggyel): 250 HUF, 30 perc

Összesen: 4060 HUF, oda-vissza 8120, átszállások ideje nélkül, pusztán az utazás 6 óra, oda vissza az 12.

Persze ez mind csak fikció, mert ha itthonról az első, öt óra körüli busszal elindulok, akkor nem érek a Délibe 6:45-re, pedig oda szeretnék. Mert, ha már 8 rugót meg egy teljes napot elcseszek, akkor legalább csinálnék fényképeket Keszthelyen. Így Pesten fogok aludni, és onnan indulok hajnalban, tehát kétnapos túra lesz.

Ha nem akarnék, akkor így nézne ki az út:
5:00 indulás itthonról a buszmegállóba
5:xx busz indul Ceglédre
5:yy busz érkezik Ceglédre
6:10 Cegléd-Köki gyors, ha elérném, (és nem késne)
7:05 érkezik Kőbánya-Kispestre
7:40 körül megérkezem a Délibe (természetesen a vonatjegyemet már előre meg kell váltani)
8:00 indul a vonat Keszthelyre és 12:53 megérkezik - a menetrendekből nem derül ki, hogy Keszthely
autóbusz állomás megállóhely az az a hely-e, ahol a vonat is megáll (Keszthely vasútállomás, vagy ilyesmi megállót nem találtam), de tegyük fel, hogy az, és a vonat sem késik, akkor
13:10-kor indul a busz Sármellékre, és
13:36-ra már hipp-hopp oda is érek.

A visszautat még meg sem mertem nézni.

Röviden: Ceglédmellettifalu-Sármellék egy út 8,5 óra, retúr költség 8ezer (ha végig teljesárúval kéne mennem 9400), sima másodosztályon.

(Stansted-Sármellék egy út 2,5 óra, retúr költség 21ezer)

panaszkezelés másképp

Kedvenc homárunk mai története jutatta eszembe az alábbi sztorit, sajnos nem velem esett meg.
A sógorom családi bevásárlást rendezett egy szupermarketban, minden alapvető dolgot megvásárolt, többek közt egy tábla Galaxy csokit. Igen ám, de a blokkon két tábla szerepelt. Ő szólt is rögtön a pénztárosnak, hogy helyzet. A pénztáros sorryzott egy sort, főnök jött, sógor menjen reklamációs pulthoz. Visszakapta a csoki árát, plusz az áruházban levásárolható utalványok formájában a csoki árának ötszörösét.
Nem vicc. 1 font volt kb. a csoki, és kapott egy 5 fontos utalványt.
Az üzlet: Sainsbury's*
Az ország: Anglia


*ottan ez az egyik "ócsós bót"

Legfrissebb

(a cím csalóka, szintén archívumból feldolgozot írás, dátumjelölés nélkül)


Vonaton - hétköznap délelőtt. Szigorú ellenőrzés, minden papírt kérnek. Egy nő, Monoron szállt fel, 2300 Ft-ot csenget.
Ainu család felszáll, határozott kalauz érkezik.
Kaller: Jegy, kedvezményre jogosító igazolások?
Testes ainu asszony: Most azé kéri a személyit, mer ainu vagyok? Há ki vagy te mán, hogy a személyit elkérjed? Nemadomoda! Csak a rendőrnek!
Kaller szerint az ainu fiú diákja érvénytelen, adjon személyit.
Fiú: Nemadok.
Ordítozás, lökdösődés, rendőr.
Rendőr: Mit kell ordibálni? - kérdi halkan, kulturáltan, de határozottan.
(t.i. a nyugdíjasigazolvány fényképes igazolvánnyal együtt érvényes.)
Továbbiakban a kocsi végében, az ajtónál.
Ainu asszonyról a köv. információk derülnek ki: özvegy, rokkantnyugdíjas, cukorbeteg, ezért nem tud olvasni, magas a vérnyomása.
Ainu fiú diákja nem hamis.
Kaller el, ainuk: Mingyá ugyis leszállunk!
További csevegés agitátor hangnemben, miből kiderül, hogy a kaller még a jegyet is jogtalanul kéri, ugyanis máskor van, hogy van jegyük, és mégse jön.
Most akkó a kallernak veszi a jegyet, vagy mi a rekettye???

minden héten a péntek


A faluban, ahol lakom, van egy melegkonyhás étterem, mert ez nagy falu.
Szerencsére közel esik hozzánk, így tökéletesen tudom élvezni az itt megrendezett eseményeket. Az itt megrendezett eseményekre kivétel nélkül mindig meghívnak valami fullpancser fiestamuzsikust, szintivel meg minden. Kihangosítás megoldott, köszi. Ezért is írom ezt a postot hajnali fél négykor (háromkor kaptam a riasztást).
A lagzi úgy néz ki, hogy általában pénteken, de jobb népek már szerdán, ideköltöznek, és vasárnapig tart a muri. Amikor felcsendül a "Hogyha nékem sok pénzem lesz...", mindig eszembe jut, hogy mi a fenének örülnek ezek annyira, úgyis nemsokára elválnak.
A másik meg, hogy ha nagy átlagban tekinthetjük úgy, hogy fiatalok, általában huszonévesek házasodnak, akkor miért kizárólag múlt századi (és már akkor is vacak) muzsikát nyomnak? Nem a "népzenével" van bajom, rengeteg csudajó nótánk van, de ez a szintetizátoros brekegés, plusz minden muzikalitást mellőző ordítás véleményem szerint nem zene.
Viszont jó hírem is van! Láthatólag a lakosság anyagi gondokkal nem küzd. Legalábbis erre utal, hogy egy új, közös élet kezdetén van a családoknak elbulizni való sok-sok százezer forintja.
A háztartásból meg már semmi más nem hiányzik, csak egy Hattori Hanzo.

illemhely



A ceglédi vasútállomás vécéjéről szeretnék mesélni most egy kicsit.
Jutányos áron, mindössze 80 forintért pipilhet itt a jónép. A képet árnyalja, hogy papír csak annyi, amennyit a néni ad - igen, megfogdossa azt a kb. 6 kockányit, amit felajánl belőle - valamint az odabent található szépségek (ld. kép). Legalább büdös nincs. Kifelé jövet kezet mosok, majd lerázom, mire a néni: ott van kéztörlő! Csak mosolygok: köszönöm! És elballagok nedves kézzel, mivel nem azért szokok kezetmosni, hogy a vécésnéni által letépett egy egységnyi szilviával, amit egy kétes tisztaságú stokira helyez el, visszafertőzzem magam.

Köszi, európai rötyi!

(még mindig jobb, mint a vonaton...)

tanarak

Tervezem én is, hogy megírom a megfigyelésem oktatásügyre vonatkozó részleteit. De nem ma. Ma olvassunk kicsit a tanárokról, milyenek, és milyennek kéne lenniük. Maximálisan egyetértek a szerzővel!

OLV

zsákmányozáció kis cooplikációval

A másikember elindult, hogy élelmet szerezzen a család számára.
Gyűjtögetés helyszíne a falusi bóót. A bóót azért remek hely, mert ide
még nem gyűrűzött be a kapitalizmus, meg Európa, meg a jólneveltség,
és más ilyes hívságok.
A bóótba' van egy pénztáros néni, mindenki imádja. Csak
jószolgálatot teljesít itt, mert egyébként bármely egyetemen
megkaphatná az affektációs tanszéket. A néni halálos nyugalommal
valami számlákat rendezget, miközben a helyiek ugyanolyan halálos
nyugalommal várják, hogy valaki végre beüsse a tételeket.
És felragyog előttük a fény, igen, végre odahagyja a számlákat, és
jő! És beblokkol vagy három vevőt, majdan (épp a másikember előtt)
föláll, s visszatér magárahagyott számláihoz. Ahh!
Erre persze a másikember megkérdezte, hogy akkor ezt így most
hogy. Mondja a néne, hogy ehhöz csak ő ért, más nem. Jóvanjóvan, de
pénztároskodni csak tud valaki más is, nem? Hőőő....
Az érintetlen, tiszta antipiacgazdaság. Ahol még nincs a vevőnek
igaza, ahol még nem sejtik, hogy a vásárló a másik boltba is átmehet,
ahol még az ártatlan egyeduralom képe tündököl.

ezasztán a nemsemmi

Itt nálunk, Parasztiában az autósok azt hiszik, hogy mindenhol nekik van elsőbbségük a biciklistákkal szemben. Máma az egyik csúcsán álló háromszögnél volt egy ilyen élményem, fel kellett világosítanom egy sofőrt a KRESZ szabályokkal kapcsolatban, mert majdnem elgázolt.
A felvilágosítás a következőképpen zajlott: ELSŐBBSÉGEM VAN, OTT A MACKÓSAJT, ÜSSÉ' MÁ' EL, PARASZT!
A hallgatóság soraiból, ha jól sejtem, a méhész bácsi szólt, hogy ez nem paraszt, kikéri magának, ez egy bunkó. Ezúton is elnézést kérek a közlekedési szabályokat ismerő földművesektől.

csehül állunk?

Érdekes összehasonlítás Mao vs Cseo - itt

X-treme

Nap, mint nap a veszéllyel dacolok. Nap, mint nap hősiesen megküzdök a betevő falatért. Nap, mint nap haláltmegvető bátorsággal elkerekezem a boltba.

Ez a kb. 2 kilométeres távolság maga az adrenalinsokk. Az út végig aszfalton vezet, főútvonal, a helyi szokásoknak megfelelően nincs bicikliút. A kamionosok max. 40 centi távolságot tartanak, és mivel ez az út köti össze a gyümölcstermelőket a konzervgyárral, egy-egy alkalommal átlag 3-4 ilyen járművel talákozom. Az autósok valamivel nagyobb ívben kerülnek ki, a legnagyobb távolság akár 70 centiméter is lehet, de semmivel sem lassabban.

Sajnos, mióta megváltozott a KRESZ, a biciklisták nem sok jóra számíthatnak. Nem tudtad? No elmesélem. Tehát, az utóbbi néhány évben, amióta nem csak kockaladák és farmotoros skodák szelik a honi aszfaltfolyamot, szép fokozatosan megváltoztak a közlekedésrendészeti szabályok.
Az új főirányelv, ami lassanként a jobbkézszabályt is végleg felváltja, az, hogy akinek a drágább autója van, annak van elsőbbsége. Ez alól a szabály alól kivétel a villamos és a tehergépjárművek, ugyanis aki nekik nem adja meg az elsőbbséget, annak hamarosan semmilyen autója sem lesz.

Ha még nem tűnt volna fel a szabályok ilyetén változása, akkor túl jó kocsid van. Apám daciaját rendszeresen ledudálják, hiába közlekedik szabályosan. A dacia sajnos elég mélyen van az autó-hierarchiában. Alatta talán már csak a kispolski egzisztál, de az olyan kicsi, és annyira lesajnálják, hogy még dudálni sem érdemes rá.
A hierarchia legalján pedig, a dacia fara alól kikandikálva, ott figyelnek a bicajosok.

Ma például egy fehér merci (a rémek réme) jött szembe az úton, elegánsan, egyik lábát a felezővonalon tartva. Hallottam, hogy mögöttem is jön egy kocsi, és eléggé beijedtem, de amaz csak egy opel volt, így megvárta, míg elment a mercis, és utána került ki engem. Vajon, ha ez is mercedes lett volna, letolnak az árokba?

Legközelebb majd írok a gyalogos kalandokról is, úgymint a "menekülés a zebrán", a "mire jó a piros lámpa", vagy a "nyakig lesarazva is lehet élni", illetve az "indexelni büdös" című történetek.

kisállatartás kulturált körülmények között

Ide falura lassan gyűrűzik be a zunijó. Meg a kultúra. Meg az állatvédelmi törvény.
Mint bizonyára tudjátok, régi népszokás szeretett hazánkban az újszülött macskák vízbefojtása. Ez rendkívül hatékony módja a születésszabályozásnak, bár nem mondható nyugodt szívvel humánusnak. A mi falunkban például már teljességgel kiment a divatból. Na nem, az ivartalanítás az még nem jött be.
Jelenleg két módon szabadulnak meg a kedves gazdaállatok a nemkívánt szaporulattól. Az egyik, azt inkább nem mondom. A másik pedig, hogy elviszik a kisállatot távoli helyre, és bedobják valaki kertjébe. Vagy megmarad, vagy nem. A baromarcúak egyébként általában túl fiatalon kidobják a kölyköket, így általában a vagynem jön be.
Na persze a kan kutyákat kiherélik, mert aki elcsavarog szexuális okokból, az nem őriz házat. Ilyen szimpla beavatkozáshoz nem is igénylik orvos segítségét. V. a nagygazda "gyógyszert ad nekik", majd saját kezűleg herél. Gratulálok.

2006. október 5-i megfigyelés

Ceglédcity

Mostmár meg Cegléd is "city" lett. Mégilyet!
Korszakalkotó menetrendújítás következtében Ceglédről óránként az eddigi kettő helyett három vonat célozza meg Pestet. Jóllehet, a háromból kettő koszkalitka csak intercity pót-, és helyjegy birtokában élvezhető, de legalább el lehet mondani Európának, hogy kéremszépen itten elővárosi vasút van.
Természetesen a járatsűrűség növelése a vagonszám csökkentésével arányban történt. Tehát a kedves utasok a jól megszokott nyomorgástól, állva zötykölődéstől nem foszttatnak meg.
Ez egész elképesztően fantasztikus! És ezúton is követelem, hogy vonják meg a diákkedvezményt, de azonnal és végleg, mert ezért a szuper szolgáltatásért, aminek az ára már évek óta az infláció többszörösével drágul, és a minősége a béka seggének köbével romlik, szeretnék végre teljes árat fizetni! Nem is szeretnék, akarok!
Hál'istennek fogok is, mert Cegléd és Budapest közt buszjárat - tehát alternatíva, tehát verseny, tehát szabadpiac - nincsen. Még több koszt, még drágább jegyeket, még büdösebb kallereket, ez az egyetemista ifjúság vágya!

- írtam fel, tavaly december 12-én, amikor hirtelen Cegléd is intercity állomás lett. A büdös kaller igaz, egy férfi volt, olyan lábszaggal rendelkezett, hogy mikor belépett a kocsiba, már lehetett érezni.

a derby szelet rejtélyes hiányzó vége

Már a második megcsócsált derby szelettel találkozom. Talán nincs is megcsócsálva, csak a gép valahogy rosszul tömöszköli bele a csomagolásba, mindenesetre nem valami szívderítő élmény.
Most szólunk a boltban, hogy ez a helyzet. Itt a boltban nem vagyunk túl népszerűek, mert már szóltunk a penészes joghurt, és a szakadt csomagolású (elvileg) légmentes felvágott miatt.
Igaz, ők sem túlságosan népszerűek nálunk a 160 forintért árult nyolcvanforintos lidl margarin miatt.
A fogyasztóvédelem működési mechanizmusa nem túlzottan kidolgozott még ebben az országban. Azonban a legfucsább nekem, aki kereskedelemben dolgoztam néhány évig, mégis az, hogy a reklamáció esetén itt megsértődnek a boltosok. Mintha minden fogyasztóvédelmi kifogás az ő személyük ellen szólna.
Ennek kéne a végére járni, hogy hol van a hiba a szocializációnkban, hogy mi nem szeretünk lázadozni, csak elfogadjuk, megesszük vagy kidobjuk a szart, de a világért sem szabad megsérteni a boltos nénit.

írtózatos kalandok

Vásárolni jó. Na, jó, nem éppen jó, de mindenképpen muszáj.
Ezért az ember néha boltba jár. Itt falun ez külön kaland.
Ma kivételesen a faluvégi CBA áruházba látogattam el. Volt már egy-két kalandom a helyi üzletekben, de a CBA viszi faszságban a prímet. A kb. 25nm-es üzlethelyiségben 8-10 vevõ, meg a személyzet. Az egyik csekélyértelmû eladó a kenyerespult irányából Raid-et permetel a légtérbe. Vele szemben kb. 1,5 méterrel áll egy potenciális vásárló, annak magyarázza, h ez milyen kurvajó, mert kiírtja a legyeket, meg a szúnyogokat is.
Hát ja.
2005. 05. 28. itt

máv minálunk babám

2004. 09. 07.-én írtam le ezeket a vonaton, egy jegyzetfüzetbe:


Máv minálunk babám

Azért szeretem a Mucsai ÁlomVasútakat, mert oly szép, s felvidítja hajnalban az embert.
Mint ma is például.
Azt már megszokhattuk, hogy a busz és a vonatmenetrend úgy van összehanholva, hogy a busz megállóhelyre érkezése után kb. két perccel indul Pestre a vonat. Igaz, hogy a buszpályaudvar minimum három percnyire van a vasútállomástól, de monddmár! Ha az ember eléggé siet, még láthatja kigördülni a szerelvényt az állomásról.
Persze jegyet is kell venni. Emiatt a rövidtávfutók sem kísérletezhetnek sikerrel a csatlakozást elérni. Itt ugyanis az a szabály, hogy minél több az utas, annál kevesebb pénztárablakot nyitnak ki. Ilyenkor, hétköznap hajnalban, amikor töveg áramlik Pest felé (értsd: nem csak Pestre, Ceglédbercel, Albertirsa, Monor...), csak egy pénztár üzemel. Ennél az egynél pedig nyolcan álltunk sorba. Megszámoltam.
Természetesen többen be vannak osztva, látszik a székre tett kabátkájuk az ablakok mögött, de ugye hat órakor már ideje reggelizni, stb.
Végülis az ember a következő vonatot eléri, és következő vonat az mindig van.

Még olvasok
Ez mos épp egy lepukkant személyvonat. Miközben a graffitiket nézegetem rajta, azon gondolkodom, a MÁV-ot miért éppen ez zavarja? A vagonok amúgy is kívül-belül ragadnak, a graffitis rész legalább frissen van festve. Ha a műbőr üléseket naponta lemosnák, a feliratok is lekopnának. De ha az mégsem, akkor legalább néhány üledékréteg.
A vécé egyébként ma kivételesen tiszta volt. Ezalatt persze nem valódi, csak amolyan mávosvécé-tisztaságot kell érteni. Szívemet megkönnyebülés és hála tölti el, amiért ma reggel nem kell farkasszemet néznem a rókával.
Épp azon gondolkodtam, mivel is folytathatnám, amikor megjelent a kalauz, hogy segítsen. Szigorú, fiatal nő, olyan kalauzos. Valószínűleg én is őt alkalmaznám, ha vasúttársaság lennék, és jegyellenőrre lenne szükségem. Bár, én, azt hiszem, megismertetném vele az ideiglenes diákigazolványt is. Érdekes ez, ha az állandó diákomat mutatom, amiben még a régi címem szerepel, hiába az új lakcímigazolvány, nem értik, hogy miért utazom Pestre diákkal, amikor ott lakom. Hogy mindkettőnk élete kegyszerűbb legyen, kértem ideiglenes diákigazolványt, amíg elkészül az új. De így most még nagyobb a bonyodalom. Az ideiglenesen ugyanis még fénykép sincs! Hallatlan! A hozzá tartozó személyi lap pedig végképp érthetetlen. Így én meg a kalauzok továbbra is érdekes és hosszú eszmecseréket folytatunk a lakó- és tanulóhelyemet illetően, míg megkapom az áhított mennyországkulcsa új diákomat, amit fél éve igényeltem De itt új mese kezdődik.

Cegléd-Budapest, 2004. 09. 07.


Most 2007. június 1. van, és újraolvasva e sorokat azt kell megállapítanom, hogy nem sok dolog változott :(