a legjobb szándékkal kikövezve

Nóri leukémiás kislány, három éves kora óta beteg, de szerencsére már kifelé lábal a kórból. Betegségétől eltekintve éppen olyan, mint akármelyik másik óvódáskorú kisgyerek: szeret játszani, nevetni, rajzolni, pancsolni. Nóri májusban részt vett az Együtt a daganatos gyermekekért alapítvány gyereknapi rendezvényén, és remekül érezte magát. Anyukája viszont, aki némileg más szemszögből nézi a világot, már kevésbé.
Na persze, ajándék lónak ne nézd a fogát, de azért mégis. A legnagyobb probléma az volt, hogy az ORFK által biztosított területen egy szál árnyék sem volt. Egészséges gyerek is könnyebben ég le, vagy kap napszúrást az egész napi hancúrozás közben, mint a felnőttek. A daganatos gyerekeknél azonban extra rizikót jelentenek a kemoterápiás szerek. Vannak ugyanis gyógyszerek, amelyek csekély napsugárzás hatására is komoly és visszafordíthatlan károsodást okozhatnak a szervezetüknek. Vajon épp a daganatos gyermekeket segítő alapítvány ne tudna erről? Vagy egyszerűen csak olyan trehongya volt a szervezés, amint az itt kis hazánkban megszokott?
A forró ugrálóvárba anyukája nem engedte Nórit, viszont a rendőrök kedvesek és barátságosak voltak velük, de körülbelül ennyi is volt a pozitív élmény. Az ételt kiszolgáló személyzet flegma volt, a rizs fővetlen*, az üdítőket jégbe hűtötték. Utóbbiból széles választék állt rendelkezésre, ellenben vizet csak pénzért lehetett szerezni, a hőségben Anna, Nóri mamája, legalább ezer forintot költött ásványvízre. Bizony, szokásos vurstli-hakni-vasútállomás hiperáron lehetett hozzájutni.
Szép dolog az, ha valaki tenni akar a rászorulókért, és még szebb, ha tesz is. Az örömöt azonban könnyen elronthatja, ha a segítség félrecsúszik, és nem számolva az igényekkel, balul sül el. Könnyen okozhattak volna (vagy tán okoztak is) bajt azoknak, akiken segíteni szándékoztak.
Hogy hogy is jön ez a történet erre a blogra? A nézőpontok miatt: az alapítvány nyilván úgy látja, hogy ők milyen jó fejek, szerveztek (rengeteg szponzorral) egy vidám rendezvényt a beteg kicsiknek, volt kaja, pia, játék, minden. Anna nézőpontjából azonban veszélynek tették ki a gyermekét (erős tűző nap, víz nélkül, jeges üdítővel), aki, mivel napra nem mehet, ezért a játékokban, programokban részt venni nem tudott, ami miatt nyűgösködött, minthogy kicsi még ahhoz, hogy megértse, a neki rendezett eseményt miért nem élvezheti ki.
Erről a vicc jut eszembe, amikor a srác átsegíti a zebrán szegény öregembert, mikor pedig az át sem akart menni.


*Ennek csupán azért van itt jelentősége, mert szintén a gyógyszerek miatt a gyereknek nincs étvágya, és az első kellemetlen falat után már inkább nem kér semmit.