A két koma

A Magyar népmesék sorozatban fordul elő fenti címmel egy tanulságos történet. Ez arról szól, hogy a két koma elmegy a gazdag manushoz melózni, egy évre. Az esztendő leteltével annak rendje és módja szerint megkapják a bérüket. Persze ez nekik nem elég, visszamennek, kifosztják a pasast teljesen, majd elindulnak hazafelé. Útközben folyvást megpróbálják egymást átverni, hol az egyik, hol a másik lép le a pénzzel. Végül aztán odáig fajul a dolog, hogy már halottnak tetteti magát az egyik, és ilyesmik. Mivel a helyzet tarthatatlanná válik - és kinyírni egymást mégsem akarják igazán - inkább megegyeznek, és risztelik a szajrét.

Ebben a mesében az a nagyon szép, hogy mese, mesének is van eladva, tehát a kismókusok szocializációját szolgálja. A mesék által a gyermekek észrevétlenül sajátíthatják el a felnőtt világ értékeit, szokásait. Hát nem nagyszerű? És eredményes is, amint azt itt olvasható.

Házias izék

Konzerven és levesporon élek, bizony, és találtam én már kavicsot is a sóletkonzervben, igaz, ez már jó régen volt. Biztos ti is olvastok Homárt, meg vannak hentes ismerőseitek, akiktől többek közt meg lehet tudni, hogy a büdös hús feldolgozásának egyik legjobb módja a kolbász, a fokhagyma meg a fűszerek ugyanis sikeresen nyomják el a stikket. A minap zöldséges aprópecsenye lett volna az ebéd a Házias ízektől. Elég gyakran szoktunk venni, nagyon finom rizzsel vagy tésztával, de ha végképp nincs idő ilyesmire, akkor kenyérrel is nagyon szuper. Volt. Eddig. Most azonban, miután betettem a mikróba, és rákapcsoltam az energiát, lett olyan ecetszag az egész szobában, hogy tyűha. Direkt megnéztem az összetevőket, ecetet hivatalosan nem tartalmaz. Nemhivatalosan viszont annál inkább. Nesze neked márkahűség :(

Korán reggel van még!

Imádom a reggeli vásárlást, mert mindig ezer és ezer élményt nyújt, ha nem is egészen újat, de legalább van miről írni. A postán kezdtünk egy húszezressel. Itt nem ért az első meglepetés: teljesen megszokott módon a levélre írt címzésben a "United Kingdom"-ot nem értik, hát szóban teszem hozzá, a levél Angliába megy. Ez külföldre megy, ne legyen inkább elsőbbségi? Hamarabb ér oda. Nem, köszönöm, most inkább nem kérném elsőbbségivel (péntek van, szal tökmindegy, meg amúgy is). De hamarabb odaér. Köszönöm, nem. Elő a húszezrest erre: nincs kisebb? Nincs. Ha a postán nem tudják felváltani, akkor hol? De korán reggel van még! Kösz. Állateledel üzlet, ami igen nagy fejlemény itt faluhelyt, tudod, ahol a kutyákat még önkezűleg herélik. Páran állnak előttem, a szokásos bunkó nyanya jön utánam. Már amikor belépett, éreztem, hogy meg fog előzni, és tényleg! Egy zacskó csirkeláb. Oké, ha mondta volna, hogy engedjem előre, mert neki csak ez lesz, simán megteszem. De mért? Á, inkább jobb ez így, hagy tartsam csak bunkó parasztnak, elvégre úgyis az. A Coopban a beárazatlan vécépapírt már fel sem veszem, a régi ezresért azonban már szólok, legyen oly drága újat adni. Kösz. Nem panaszképp mondom. Ez csak egy átlagos bevásárlópéntek.

Szétverem a fejedet!

Ordítja a szomszéd törpe, és erre már én is felébredek. A nyári időjárás és a nyitott ablakok áldása. Hajnali fél három. A kutyák csak addig ugatnak, míg egy rugással elhallgattatja a sajátját, utána már csönd van. Fullasztó sötétség. A tücskök és éjjeli madarak már, a hajnaliak meg még nem zajonganak. Egy, csak egy hang zeng, áthatolva a kátrányos éjszakán: SZÉTVEREM A FEJEDET!
A többit nem érteni, a szomszéd törpe ugyanis meglehetős rosszul artikulál. Pedig az lehet ám csak az izgalmas, mert az igazat megvallva ennek a fenyegetésnek semmi értelme nincsen. Hiszen már tavaly szétverte az asszony fejét, volt is kórházban négy hónapig. Azóta nem tud járni, és beszélni is alig. Amikor a mentő elvitte, már előre örültem, hogy dejó, akkor hamarosan jön a rendőrség a törpéért, de nem jöttek.
MÉRT NEM ZABÁLSZ, AZ ANYÁDÚRISTENIT! Rejtély számomra, hogy miért kell valakinek hajnali fél háromkor zabálni. Akármilyen kómás vagyok még, ez elgondolkodtat. A törpéért fél öt körül szokott jönni a kocsi, viszi a nagygazda melózni. A nagygazda egyébként a rokonuk, ha jól tudom, a nőé. Persze minden feketén megy.
Kezdetben még fordítva volt ám. Böske, mikor ideköltözött, próbálta rendbeszedni a törpét, no csak úgy, a maga módján. Természetesen mindketten alkoholisták, gondolom, ez nem meglepő. A törpe azonban addig szeretett inni, míg teljesen öntudatlan lett, és rendszeresen összehugyozta magát, és fekhelyét. Képzelheted, abban az ágyban aludni... Tehát Böske rendszeresen elnáspángolta, ha túlságosan részegen jött haza. Aztán - lefogadom egy szép kerek húszforintosban, hogy a többi művelt földműves bíztatására (hát jány vagy te, Jóska, vagymi? tégedet az asszony ver? höhöhöhöhö) - Jóskánk megfordította a kockát. Ez oly jól sikerült, amint említettem, hogy Böske 4 hónapra kórházba került.
Egyszer mondtam (jó, ordítottam) Jóskának, miközben Böske feje puffogot a falon, hogy erre ám törvény van, és jobb lesz, ha vigyáz, mert legközelebb a rendőrséget hívom. Szarik rá. Persze, nem is hívom. Gyáva vagyok. Jóska keresztapja a polgármester, a kmb-s meg az unokatestvére. Nekem meg van három megmérgeznivaló kutyám.
Gondolom, az(ok) az orvos(ok), aki(k) szemrebbenés nélkül elhitté(k) a törött állkapcsú, törött koponyájú, teste minden MINDEN pontján zúzodásokkal és sebekkel cifrázott asszonyról, hogy a lépcsőn esett le, vagy ilyesmi, hasonló helyzetben lehetnek.
Persze, jobban belegondolva, ha az orvosok feljelentik Jóskát, valószínűleg Böske már nem élne. Nincs, aki gondoskodjon róla.
MÉRT NEM ZABÁLSZ, HE? SZÉTVEREM A FEJEDET!