úgy kell neki, lekvár peti!
A hajnali mekis post kommentjeiről jut eszembe, hogy nem írtam még egy nagyon fontos és jellegzetes népszokásról.
A lényege annyi, hogy ha valakit valamilyen kár ér, a többiek elégedetten dörzsölik a kezüket, lám-lám, az ilyenolyan, hát bizony jól megérdemelte.
Konkrét példák? Hát, először is a fent említett post kommentjei közt akad ilyen. Megérdemli, minek ment oda dolgozni, mért vitt magával értéket, stb.
Természetesen a mostanság rendkívüli nyilvánosságot kapott Zsanett-üggyel kapcsolatban is ez a helyzet. Biztos kihívó volt, egyébként sem volt angolkisasszony, és a többi.
Valami miatt póruljárt társainkat szeretjük hibáztatni azért, ami megesett velük, és soha nem a problémát akarjuk megoldani. Tisztelet természetesen a kivételnek. Sajnos az okára ennek még nem tudtam rájönnni. Talán az ősi magyar vér, a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" miatt, vagy mert a problémát megoldani az mindig több időbe, pénzbe és agymunkába kerülne, mint kiröhögni az áldozatot.
Ez a mentalitás hivatali szinten is működik. Egyik kedvencem: elhízott személy térde beteg, az orvos válasza: fogyjon le! Bár valószínűleg, ha az olyan könnyű lenne, már megtette volna. Aztán a feltört autónál, rendőrök: minek parkolt oda? Miért nem szereltetett riasztót a kocsiba? Miért nem tárolja őrzött helyen, vagy alszik benne?
És még sorolhatnám. Bizonyára mindenki találkozott már hasonlóval.
Angliában például az is kaphat elektromos kerekesszéket, akinek a túlsúlya miatt alakult ki a mozgásszervi betegsége. Természetesen kezelni próbálják az elhízást is, nem csak a mozgásszervi bajt.
Nem vagyok anglomán, csak éppen ez az az ország, amiről van személyes tapasztalatom.
A lényegi különbség mindössze annyi, hogy ha ott van egy probléma, akkor azt igyekeznek megoldani. Ha nálunk felmerül egy probléma, akkor igyekeznek keresni valami felelőst/bűnbakot, lehetőleg magát az áldozatot, és akkor nem kell semmit se tenni, mindenki magáért legyen felelős. De akkor most társadalom ez, vagy magyar magyarnak farkasa?
Azt gondolom, hogy ezeket a dolgokat csak mi tudjuk megváltoztatni. Nincs olyan törvény, vagy kormányrendelet, ami kimondja, hogy legyen együttérző egy rendőrségi szóvivő, vagy egy nyugdíjigazgatósági alkalmazott. Ellenben ha mindannyian megpróbálunk nyolcig számolni, mielőtt kiröhögünk valakit, akit valami kellemetlenség ért, talán barátságosabb hellyé tehetjük a kis országunkat.
Bár őszintén szólva, e téren nem vagyok túl optimista.
A lényege annyi, hogy ha valakit valamilyen kár ér, a többiek elégedetten dörzsölik a kezüket, lám-lám, az ilyenolyan, hát bizony jól megérdemelte.
Konkrét példák? Hát, először is a fent említett post kommentjei közt akad ilyen. Megérdemli, minek ment oda dolgozni, mért vitt magával értéket, stb.
Természetesen a mostanság rendkívüli nyilvánosságot kapott Zsanett-üggyel kapcsolatban is ez a helyzet. Biztos kihívó volt, egyébként sem volt angolkisasszony, és a többi.
Valami miatt póruljárt társainkat szeretjük hibáztatni azért, ami megesett velük, és soha nem a problémát akarjuk megoldani. Tisztelet természetesen a kivételnek. Sajnos az okára ennek még nem tudtam rájönnni. Talán az ősi magyar vér, a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" miatt, vagy mert a problémát megoldani az mindig több időbe, pénzbe és agymunkába kerülne, mint kiröhögni az áldozatot.
Ez a mentalitás hivatali szinten is működik. Egyik kedvencem: elhízott személy térde beteg, az orvos válasza: fogyjon le! Bár valószínűleg, ha az olyan könnyű lenne, már megtette volna. Aztán a feltört autónál, rendőrök: minek parkolt oda? Miért nem szereltetett riasztót a kocsiba? Miért nem tárolja őrzött helyen, vagy alszik benne?
És még sorolhatnám. Bizonyára mindenki találkozott már hasonlóval.
Angliában például az is kaphat elektromos kerekesszéket, akinek a túlsúlya miatt alakult ki a mozgásszervi betegsége. Természetesen kezelni próbálják az elhízást is, nem csak a mozgásszervi bajt.
Nem vagyok anglomán, csak éppen ez az az ország, amiről van személyes tapasztalatom.
A lényegi különbség mindössze annyi, hogy ha ott van egy probléma, akkor azt igyekeznek megoldani. Ha nálunk felmerül egy probléma, akkor igyekeznek keresni valami felelőst/bűnbakot, lehetőleg magát az áldozatot, és akkor nem kell semmit se tenni, mindenki magáért legyen felelős. De akkor most társadalom ez, vagy magyar magyarnak farkasa?
Azt gondolom, hogy ezeket a dolgokat csak mi tudjuk megváltoztatni. Nincs olyan törvény, vagy kormányrendelet, ami kimondja, hogy legyen együttérző egy rendőrségi szóvivő, vagy egy nyugdíjigazgatósági alkalmazott. Ellenben ha mindannyian megpróbálunk nyolcig számolni, mielőtt kiröhögünk valakit, akit valami kellemetlenség ért, talán barátságosabb hellyé tehetjük a kis országunkat.
Bár őszintén szólva, e téren nem vagyok túl optimista.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése