zsákmányozáció kis cooplikációval
A másikember elindult, hogy élelmet szerezzen a család számára.
Gyűjtögetés helyszíne a falusi bóót. A bóót azért remek hely, mert ide
még nem gyűrűzött be a kapitalizmus, meg Európa, meg a jólneveltség,
és más ilyes hívságok.
A bóótba' van egy pénztáros néni, mindenki imádja. Csak
jószolgálatot teljesít itt, mert egyébként bármely egyetemen
megkaphatná az affektációs tanszéket. A néni halálos nyugalommal
valami számlákat rendezget, miközben a helyiek ugyanolyan halálos
nyugalommal várják, hogy valaki végre beüsse a tételeket.
És felragyog előttük a fény, igen, végre odahagyja a számlákat, és
jő! És beblokkol vagy három vevőt, majdan (épp a másikember előtt)
föláll, s visszatér magárahagyott számláihoz. Ahh!
Erre persze a másikember megkérdezte, hogy akkor ezt így most
hogy. Mondja a néne, hogy ehhöz csak ő ért, más nem. Jóvanjóvan, de
pénztároskodni csak tud valaki más is, nem? Hőőő....
Az érintetlen, tiszta antipiacgazdaság. Ahol még nincs a vevőnek
igaza, ahol még nem sejtik, hogy a vásárló a másik boltba is átmehet,
ahol még az ártatlan egyeduralom képe tündököl.
2 megjegyzés:
Kösz a jó blogot.
Sajnos amit arórl írsz, hogy a vevő akár egy másik boltba is elmehet, nem igazán valósult még meg. Te lehet, hogy átmész, de a bácsika biztosan nem fog, mert ő ezt a boltot szokta meg, stb. De nem csak az idősek nem élnek a vásárlói hatalmukkal. Most érettségiző ismerősöm hónapok óta kínlódik egy hivatalos márkaszervizzel, egy obija ment tönkre (nem a kimono öve, hanem a fényképezőgép objektívje). A szerviz hónapok óta szivatja szerencsétlent, de a srác még a vásárlók könyvét sem kérte még el, a fogyasztóvédelem pedig eszébe sem jutott. Hát ennyi...
Réka
Köszönöm Réka a kommentet!
Sajnos tökéletesen igazad van, nem teheti meg mindenki, hogy máshova megy. És ráadásul általában a legszegényebbek szívják meg a legjobban. Itt a faluban is van nem egy család, akiknek egyszerűen nem lenne pénze kifizetni a teljesárú buszjegyet Ceglédig, még ha ott olcsóbban vásárolhatnának is. Többnyire drágán és hitelre vásárolnak a helyi kiskereskedőktől, ezáltal egyre mélyebbre húzva magukat az adósságmocsárba.
Attól tartok, ez a jelenség eléggé általános, legalábbis ahol Pesten laktam, ott is találkoztam ilyennel.
Megjegyzés küldése