máv minálunk babám

2004. 09. 07.-én írtam le ezeket a vonaton, egy jegyzetfüzetbe:


Máv minálunk babám

Azért szeretem a Mucsai ÁlomVasútakat, mert oly szép, s felvidítja hajnalban az embert.
Mint ma is például.
Azt már megszokhattuk, hogy a busz és a vonatmenetrend úgy van összehanholva, hogy a busz megállóhelyre érkezése után kb. két perccel indul Pestre a vonat. Igaz, hogy a buszpályaudvar minimum három percnyire van a vasútállomástól, de monddmár! Ha az ember eléggé siet, még láthatja kigördülni a szerelvényt az állomásról.
Persze jegyet is kell venni. Emiatt a rövidtávfutók sem kísérletezhetnek sikerrel a csatlakozást elérni. Itt ugyanis az a szabály, hogy minél több az utas, annál kevesebb pénztárablakot nyitnak ki. Ilyenkor, hétköznap hajnalban, amikor töveg áramlik Pest felé (értsd: nem csak Pestre, Ceglédbercel, Albertirsa, Monor...), csak egy pénztár üzemel. Ennél az egynél pedig nyolcan álltunk sorba. Megszámoltam.
Természetesen többen be vannak osztva, látszik a székre tett kabátkájuk az ablakok mögött, de ugye hat órakor már ideje reggelizni, stb.
Végülis az ember a következő vonatot eléri, és következő vonat az mindig van.

Még olvasok
Ez mos épp egy lepukkant személyvonat. Miközben a graffitiket nézegetem rajta, azon gondolkodom, a MÁV-ot miért éppen ez zavarja? A vagonok amúgy is kívül-belül ragadnak, a graffitis rész legalább frissen van festve. Ha a műbőr üléseket naponta lemosnák, a feliratok is lekopnának. De ha az mégsem, akkor legalább néhány üledékréteg.
A vécé egyébként ma kivételesen tiszta volt. Ezalatt persze nem valódi, csak amolyan mávosvécé-tisztaságot kell érteni. Szívemet megkönnyebülés és hála tölti el, amiért ma reggel nem kell farkasszemet néznem a rókával.
Épp azon gondolkodtam, mivel is folytathatnám, amikor megjelent a kalauz, hogy segítsen. Szigorú, fiatal nő, olyan kalauzos. Valószínűleg én is őt alkalmaznám, ha vasúttársaság lennék, és jegyellenőrre lenne szükségem. Bár, én, azt hiszem, megismertetném vele az ideiglenes diákigazolványt is. Érdekes ez, ha az állandó diákomat mutatom, amiben még a régi címem szerepel, hiába az új lakcímigazolvány, nem értik, hogy miért utazom Pestre diákkal, amikor ott lakom. Hogy mindkettőnk élete kegyszerűbb legyen, kértem ideiglenes diákigazolványt, amíg elkészül az új. De így most még nagyobb a bonyodalom. Az ideiglenesen ugyanis még fénykép sincs! Hallatlan! A hozzá tartozó személyi lap pedig végképp érthetetlen. Így én meg a kalauzok továbbra is érdekes és hosszú eszmecseréket folytatunk a lakó- és tanulóhelyemet illetően, míg megkapom az áhított mennyországkulcsa új diákomat, amit fél éve igényeltem De itt új mese kezdődik.

Cegléd-Budapest, 2004. 09. 07.


Most 2007. június 1. van, és újraolvasva e sorokat azt kell megállapítanom, hogy nem sok dolog változott :(